Drága az ára – Menjen a kosárba?

5 szempont, amire figyeljünk illóolaj-vásárláskor

Vajon a magas ár garancia a minőségre illóolajok vásárlásakor? Vagy teljesen mindegy mit választunk, ameddig a „100%-os tisztaságú” címke ott virít az üvegcsén?

A megfelelő minőségű illóolaj megtalálása a hatalmas kereskedői kínálatban talán nehezebb, mint amennyire elsőnek tűnik.

#1 – Az Ár

Az illóolaj-előállítás költsége az adott növény termesztésének költségével kezdődik, hiszen teljesen más munkaerő-ráfordítást, szaktudást igényel mondjuk egy rózsaültetvény gondozása egy narancsfa erdővel összevetve. Az illóolajtartalom tekintetében pedig a növénytől, éghajlattól és számos más tényezőtől függően teljesen eltérő hozammal rendelkeznek egyes növények, amelyet legtöbbször a kg per tonna, vagy liter per tonna skálán mérnek - százalékosítva. Például a szegfűbimbónak kb. 7 kilogrammjából (10-20%), míg a citromfűnek 5-7 tonnájából lesz 1 liter illóolaj (0.010-0.015%).

Amennyiben tehát egy forgalmazó azonos áron árulja minden 100%-os tisztaságúnak mondott termékét, úgy nagy valószínűséggel azok az illóolajok nem természetesek.

Hasonlóan élhetünk a gyanúperrel, amennyiben az illóolajok ára a piaci ár alatt van. Hiába viszonylag olcsó egy citromolaj, 400 Ft/10 ml nagy valószínűséggel vegyészeti produktum, semmint természetes eredetű illóolaj. Ha olyan illat is szerepel a gyártó termékei között, amelynek alapesetben csillagászati ára van (pl. rózsa), ám annak ára valamiért a mediánhoz konvergál, és a címkén ennek oka nincs jelezve (pl. 10%-os hígítmány), akkor nem valószínű, hogy ez a forgalmazó megbízható termékeket árul. Természetesen ez nem jelenti az, hogy a szaunában ne lehetne máshogy rózsaillatot generálni, mintsem eredeti rózsaolajjal.

A másik oldalról közelítve a magas ár sajnos nem garancia a minőségre. Érdemes árösszehasonlítást végeznünk, amennyiben nem vagyunk biztosak benne, hogy a piaci árnak megfelelő árazást alkalmaz egy adott forgalmazó. Több kereskedő kínálatát, akár több országból is összevethetjük (akár google fordítóval, ha nyelvi nehézségekbe ütköznénk), hogy egy pontos képet kapjunk egy illóolaj árazásáról.

#2 – Csomagolás

A hígítatlan illóolajat kis kiszerelésben sötét üvegcsében, nagy kiszerelésben pedig az élelmiszer-biztonsági kritériumok követelményeinek megfelelően speciális tartályban szabad csak tárolni – alumínium flakonban például csak akkor tárolható, amennyiben annak van HDPE-bélése. A nagy kiszerelésű tárolás pl. fürdőkben és wellness-létesítményekben gyakori, ahol az illóolajokat a Szaunamester, vagy Fürdőmester töltögeti ki kisebb üvegekbe. Fontos azonban a megfelelő, szaunától távol, hűvös és alacsony páratartalmú helyiségben való tárolás, az illóolaj ugyanis rendkívül bomlékony, és bizonyos kémiai komponensek bomlásakor reakcióba tud lépni a tartályedénnyel – illetve a cseppentővel, kupakkal is – és „megeszi”, azaz oldja, rongálja azt.

Az ISO-szabvány minden egyes illóolajnak meghatároz egy standard paramétert a különféle bevizsgálási módszerek határértékeire vonatkozóan. Ezért javasolt elkérni a forgalmazótól a termékspecifikációt.

Amennyiben hagyományos a kupak az üvegen, nem pedig zárkupak (a kis műanyag körgyűrű, ami pattan néhányat első felnyitáskor), úgy gyanakodhatunk, hogy az üvegben nem az van, ami a címkén, lehet, hogy utántöltött/hígított, más módon „feltúrbózott” illóolajról van szó.

#3 – Papírpróba

Egyszerűen kideríthetjük a szintetikus anyagok jelenlétét az illóolajban egy papírteszttel: cseppentsünk néhány csepp illóolajat egy darab papírra. Amennyiben az 100%-s tisztaságú, akkor 6-12 óra elteltével a papírról zsíros folt nélkül elpárolog. Színfoltot hagyhat, ugyanis nem minden illóolaj színtelen (pl. mandarin, szantál, stb.)

Azok a természetesként hirdetett illóolajak, amelyek zsíros foltot hagynak a papíron, általában jojobaolajban vannak hígítva, pl. vanília, kakaó, amely minden esetben fel van tüntetve a címkén.

#4 – Szaglás

Gyakorlott orrnak nem jelent problémát az egyértelműen hamisított, vagy felhígított illóolajok meghatározása, habár érdemes észben tartani, hogy a természetes eredetű illóolajnak minden szállítmánynál valamennyire eltérő lehet az illata, számos tényezőtől függően (pl. napsütéses órák száma, alkalmazott vízmennyiség, betakarítás, feldolgozás módja, maga a talaj, tárolás). Aromaterapeutákhoz hasonlóan a Szaunamesterek is idővel és gyakorlattal fel tudják feljeszteni az illatok meghatározásának és elkülönítésének képességét.

#5 – Lejárat

Habár több helyről is lehet hallani, hogy a 100%-os tisztaságú illóolajoknak nincs lejárati ideje, de a magyarországi szabályozások szerint egy lejárati időt akkor is fel kell tüntetni. (Kérdés, hogy ez vajon hogyan kerül meghatározásra.) Az igazi illóolaj a hagyományos értelemben tényleg nem „jár le”, bár a kémiai alkotók közötti kötések még teljesen zárt üvegcsében is módosulnak, így az illat megváltozik. Egyértelműen kémiai produktumról, vagy az azzal történt hígítmányról van szó, amennyiben pl. az illóolajnak 4-6 hónap elteltével „eltűnik az illata”.

Íme az eltarthatósági idő főbb kémiai összetevők szerint.

A leggyakoribb hamisítási mód – A hígítás

Ez történhet szintetikus olajjal, ami lehet színtelen-szagtalan, amolyan „tömegnövelőként” funkcionálva, de szoktak parfümipari vegyészeti termékeket illatfokozóként keverni természetes olajba az intenzitás növelése végett (pl. citromnál gyakori). A kereskedők körében talán a legközkedveltebb azonban illatban hasonló, ámde olcsóbb illóolajjal felhígítani a terméket. Pl. a könnyen elérhető fahéj illóolaja a polcok legtöbbjén valójában kasszia, vagy kassziával kevert, vagy a levendula illóolaját szokták sokszor lavandinnal vegyíteni a kedvezőbb ára miatt arra alapozva, hogy laikus orrnak úgysem tűnik fel a különbség. Ezen túl a növény más részéből nyert illóolajat is hozzáadhatnak az adott olajhoz (pl. aminek kizárólag virágzatból kellett volna készülnie).

A szintetikus adalékok a szaunakályhára kerülve elégnek a tűzforró köveken a címkén lévő illóolajhoz egyáltalán nem hasonlatos kellemetlen szagot, vagy akár egy enyhe füstöt is eredményezve. Szaunamesterként mindezzel tisztában kell lenni, amennyiben nagyon szűk büdzséből ruháztunk be egy illatkészletbe.

Hogyan legyünk akkor biztosak, hogy megbízható a termék?

Magyarországon 2008-at követően, amikoris megszűnt a Gyógynövénykutató Intézet ellenőrző, minősítő jogköre, nincs minősítő szervezet.

Az illóolajok kozmetikumként kerülnek forgalomba gyógyhatásuk ellenére, és a Gyógyszerkönyv az, ami az illóolajokra jellemző értékeket rögzíti. A fő hatóanyagoknak százalékos arányban kell az olajban jelen lennie ehhez a minősítéshez. Az már a cégek döntésköre, hogy akarják-e bevizsgálni, vagy bevizsgáltatni termékeiket. Amennyiben ezt megteszik, úgy egy adott termék gyógyszerkönyvi minősítést kaphat. Ezzel jelenleg az Aromax néhány terméke rendelkezik, viszont ez nem azt jelenti, hogy csak a gyógyszerkönyvi minősítésű illóolajat lehetne használni.

A feljettebb nyugati országokban (pl. Belgium, Németország, Franciaország) csúcsminőségűnek a biogazdaságból, továbbá nem szennyezett helyről gyűjtött növényekből nyert 100%-ban természetes illóolajokat tartják. Emellett a címkéken, illóolajhoz mellékelt címkéken az alábbiakat szükséges feltüntetni egy natúrkozmetikai német terméken: név, latin név, származási hely, kinyerési mód, tisztasági fok, fő hatások, illattípus, milyen gazdalkodásból származik és hogy mire használható fel. Remélhetőleg idővel ez, vagy ehhez hasonló szabályozás Magyarország is be lesz vezetve.

Összegzés

A kutatómunka az, ami a forgalmazóval kapcsolatos bizonytalanság esetén célravezető lehet. Nézzünk utána egy cégnek alaposan. Mit képvisel? Mi a küldetése? Valóban megbízhatóak a termékei, vagy nem lehet semmit sem tudni róluk, hogy honnan jönnek az olajok. Könnyen elérhető az információ, vagy csak az árcímkét látjuk az üvegcse mellett? Ha kapcsolatba lépünk velük, elérhető a termékspecifikáció?

Az 5 szempont (lásd feljebb) kritériumának megfelel-e?

Mindezen túl vásároljunk egy-két üvegcsét, próbáljuk ki őket és ha legjobb tudásunk szerint úgy érezzük, hogy a legnagyobb biztonsággal bevethetjük ezeket az olajokat mind otthon, mind a szaunában, akkor valószínűleg nem fogtunk mellé.

Livia Evergreen

Essential Oil Therapist – EOT®, Registered Aromatherapist – RA®, CAHP